A rákospalotai múltra vonatkozó kutatásom valóságos „oral history” dokumentummá kerekedett, habár valójában néprajzi gyűjtésről van szó és írója is etnográfus, nem pedig történész, vagy szociológus. Mindkét szaktudomány közel áll a néprajz szemléletéhez, bizonyos mértékben. Miről is van hát szó a dolgozatban? A termelőszövetkezetbe erőszakkal betuszkolt parasztok életének édes-keserű visszaemlékezése olvasható, három asszony életén keresztül. Egy elemző néprajzi dokumentációt tart a kezében az olvasó, egy résztvevő megfigyelésen alapuló intenzív antropológiai terepmunka eredményét, melyet eredeti változatában magnófelvételek és fotók is kiegészítenek. Megrázó és felkavaró tartalmú élettörténeti feldolgozások ezek, melyek egyre csak erősítik bennünk azt az elmúlt 18 év során mindinkább kikristályosodó meggyőződésünket, hogy ennek nem kellett volna így történnie. Mindazonáltal kézenfekvőnek látszik párhuzamba állítani e rákospalotai mintával a padovai parasztság átalakulásáról írott dolgozatomat (lásd. Urbanizálódó parasztok? c. az online kiadású Ring Magazin / Hazai Tükör / Tudomány rovatban, továbbá az Internet Archive c. online archívumban). Újfent szembesülhetünk vele, hogy bár Európa szerencsésebb fertályán szintén végbement az amúgy korszakunkra univerzálisan jellemző paraszti átalakulás - vagy éppen most megy végbe - ám semmi esetre sem drasztikus és ezért elitélendő politikai lépések bevezetése kíséretében. Születésem óta Rákospalotán élek. Természetes volt számomra, hogy első tudományos igényű dolgozatomat e vidéknek szentelem. (1993-ban védtem meg szakdolgozatomat) Az egykor virágzó paraszti gazdaságok életéről írok, tényszerűen értelmezve és a néprajzi bemutatás hangnemében. A múltból csendülő visszhangok elsősorban életpályaelemzéssel bontakoznak ki előttünk a következő lapokon. Számomra a legfontosabb annak a bennem évtizedek óta gyakran felmerülő kérdésnek a megválaszolása volt, hogy tulajdonképpen milyen átalakulási folyamat zajlott le Rákospalota egykoron független falusi település paraszti közösségében? És vajon, miként tanúskodik az egyéni életpályaív azokról a 20. század elején közepén lezajlott drasztikus változásokról, melyek a mára is kihatással vannak? Továbbá, hogyan látják a közösség szerves tagjaiként az egyének, a jelenből visszatekintve az átalakulást megelőző időszakot, a gyermekkorukat?